Kishegyesen született 1950-ben; az általános iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot Topolyán végezte. Egyetemi tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzi, ahol 1977-ben doktori címet szerez.Neve az elmúlt negyed század alatt szinte számról számra színikritikák, interjúk, riportok és cikkek alatt szerepelt a 7 Napban, de igen gyakran az Üzenetben, a Magyar Szóban, a Dolgozókban, a Képes Ifjúságban, az Oktatás és Nevelésben, sőt a tejtestvéri odafigyelés gyakori gesztusaként a Rukovetban és a Subotičke novineben is. Írásait közölték a fővárosi és vidéki lapok-folyóiratok is: a budapesti Élet és Irodalom, Kapu, Heti Magyarország, majd utóda, a Magyarország; a Magyar Fórum, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Magyarok Világlapja, a Vigília, a Világszövetség, a szegedi Délmagyarország, a bajai Független Délvidék… A nagyvilágban és a Magyarországgal szomszédos országokban megjelenő magyar újságok is hozták lírai fogantatású prózai szövegeit és esszéit: a Bécsi Napló, az erdélyi Helikon, a kassai Kelet Népe, valamint a clevelandi Katolikus Magyarok Vasárnapja és a kanadai Nyugati Magyarság…
1974 óta dolgozik első és egyetlen munkahelyén, a 7 Nap szerkesztőségében: egy évtizeden át a lap irodalmi és művelődési rovatának szerkesztőjeként, később kommentátorként, színikritikusként. 1991. március 14-én a szerkesztőség kérésére nevezték ki az újság főszerkesztőjévé, 1993. július 1-jén megbízott igazgatójává is, 1996. április 12-én pedig igazgatójává, amely tisztségei alól 2000 decemberében a többi tartományi érdekeltségű kiadóház vezetőivel együtt felmentették. Időközben, 1985 júliusától egy mandátumon át volt az Üzenet irodalmi és művészeti folyóirat fő- és felelős szerkesztője.
Dr. Csordás Mihály művelődési és közművelődési tisztségeket vállalt (Bodrogvári-díj bíráló bizottsága, Tiszai Játékok zsűrije, a kishegyesi Csépe Imre Emlékbizottság stb.), valamint számos díj, kitűntetés és elismerés birtokosa.
Eddig három könyve jelent meg: A Csépe-emléknapok egy évtizede (monográfia, Bácstopolya, 1983.), Követni az időt (tanulmányok, esszék, kritikák, Szabadka, 1984), Csépe Imre emlékezete (szerk., bev., Újvidék, 1985).
Vígh Rudolf
