Timp Kiadó

Szabó József János Az Árpád-vonal című könyvéből megismerhetjük azokat a völgyzárakat, amelyeket nem tudtak sem a szovjet, sem a román csapatok áttörni, ahol nagy erőfeszítéssel, hősiesen álltak helyt a magyar honvédek. Ennek ellenére eddig csak a történelemkönyvek kisbetűs részeiben találkozhattunk az Árpád-vonallal, viszont most nemcsak a bunkerek pontos helyéről, visszaemlékezések segítségével az eseményekről tudhatunk meg többet, hanem akár magunk is felkereshetjük a gyönyörű tájakon lévő, hanyatlásnak indult építményeket. Szabó József János mutatja be a legérdemesebb útvonalakat, melyekről bővebben a szerző készülő könyvében olvashatnak majd az Árpád-vonal útikönyvében

- Az Árpád-vonalhoz vezető kirándulást melyik térségbe érdemes tervezni, Erdélybe vagy a Kárpátaljára?
- Amennyiben érdekel bennünket az Árpád-vonal mindenképpen Ukrajnába, Kárpátaljára kell mennünk. Erdélyben is találhatóak völgyzárak, de azokat felrobbantották, emiatt torzókká váltak. Azonban, ha mégis Erdélyt választjuk, akkor a Székelyföldön kell maradni. Turisztikai szempontból, azonban nagyon különleges lesz ez az utazás, mert ha valaki a látványra vágyik, akkor csalatkozni fog az Árpád-vonalban. Hiszen a régi váraknak, erődítményeknek az erőssége a falaikban rejlett, és emellett esztétikailag is szépek voltak. A XX. században azonban már minden védelmi építményt a földbe ágyaztak, és álcázták őket. Emellett lényeges szempont volt a láthatatlanságuk is, a falak szerepét pedig a tűzfalak töltötték be. Tehát maga az Árpád-vonal nem nagy látványosság, de a természettel és a múltunkkal együtt már hihetetlen élményt nyújthat.

- Hány napos túrával számoljunk, és hol kezdjük?
- Gyakorlatilag 4-5 napos túra is elegendő, több idő alatt már célszerű nagyobb gyalogtúrákat is tenni. A bejárandó terület nem túl nagy, északi irányba 135 km, kelet felé meg 250 km. Az útvonalak is szabottak, mivel csak a völgyekben kiépített autóutakon érdemes elindulni az Uzsoki-hágóhoz, a Vereckei-hágóhoz vagy a Tatár-hágóhoz. Az út lerövidítése nem ajánlott, mert a főútvonalakon kívül minden út elhanyagolt és még terepjáróval is nehezen járható.

- Hogyan nézhet ki az első napunk?
- Először induljunk el nyugat felé és kezdjük Ungvárral. Érdemes megnézni ezt a várost, ha pedig valaki szeretne finomat enni, meg egy jót szórakozni, és esetleg tolmácsa is van, akkor feltétlenül el kell látogatnia a Deca u Notaria-ba, vagyis az “Egy deci a jegyzőnél” nevű kocsmába. Fantasztikus ötletességgel alakították át a jegyző házát: a nyelvi leleményességet és a napi politika nevettető elemeit a mindennapi élet humorával ötvözték, mindezt élvezetesebbé téve a környék egyik legolcsóbb, de legfinomabb konyhájával. Továbbindulva érdemes Perecsenyen időzni egy kicsit, mert a régi laktanya, amelyet a Magyar Királyi Honvédség épített, még mindig áll. A táj errefelé nagyon szép, az út pedig nagyon rossz. Fenyvesvölgy és Csontos környékén meg kell állnunk, és akár egy napot is bóklászhatunk, mivel az itt található bunkerekbe be is mehetünk. Később Malomrétet elérve a hídnál kezdődnek a bunkerek. Az Ung folyócska medrében elnyújtott, gúla alakú harckocsiakasztókat is láthatunk. A legtöbb bunker épen maradt, viszont néhányat megrongált a talajmozgás. A harcok nyomait mindenhol megtalálhatjuk. Az idegenvezetők az egyéb látványosságok mellett felhívják a figyelmet az Árpád-vonalra is. Uzsok felé menet találkozunk az első világháború nyomaival is, mivel először mindig kelet felől törtek be. A Kárpátok előtere, Galícia hamis biztonságot jelentett. A nagy orosz gőzhenger gyorsan átrobogott itt, de a Kárpátokon nem tudtak bejutni. 1915-ben a kárpáti téli csatában, Szurmai Sándor altábornagy vezetésével óriási harcokat vívtak a magyar honvédek. A hegyek között, az Uzsoki-szoros környékén még mindig vannak ebből az időből megmaradt árkok. Az árkokban fegyvereket, lőszermaradványokat, sisakokat lehet találni. Emlékhelyeket minden egyes szorosban láthatunk.

- Az idegenvezető elengedhetetlen?
- Amondó vagyok, hogyha valaki a Kárpátaljára szeretne menni, akkor érdemes igénybe venni a terület kitűnő ismerőit, akik nagyon olcsón szállást is biztosítanak. Az utazás során nem árt a tolmács sem, mivel az UngvárMunkács–Beregszász-vonaltól délre él az a 12%-nyi magyar. Ettől északra és a hegyek között ruszinok élnek, akik nagyon vendégszeretők, de nem beszélnek magyarul. Az idegenvezető azért is célszerű, mert nélküle elmegyünk olyan értékek mellett, amelyeket nem biztos, hogy érdemes volna kihagyni. A közbiztonsággal sincs semmi baj, de mégis jobb félni, mint megijedni. A magyarlakta településeken komolyan beindult a faluturizmus. Nagyon kulturált szálláshelyek vehetők igénybe, mindenhol van angol WC is, ami a ruszinlakta vidékekről nem mondható el. Ezen felül úton-útfélen kollégiumok, intézmények várják a turistákat.

- A második nap?
- A cél a Vereckei-hágó. Átköltözhetünk Munkácsra, ahol nagyon sok a látnivaló. Szolyva felé induljunk, ahol van egy emlékpark és temető. A Sztálin önkénye alatt működő gyűjtőtábor sokak vesztét okozta, nemcsak az elhurcolás, de egy végzetes járvány miatt is. Ezenkívül itt is van első világháborús emlékmű. A Vereckei-hágóhoz Alsóvereckénél le kell kanyarodni a főútról. Sztálin alatt a hágókban szanatóriumokat, turistaszállásokat építettek, de azóta ezek romosak, és lehangoló látványt nyújtanak. Viszont láthatjuk a hármas határra emlékeztető, 1896-ban, lengyelek által emelt, Milleneumi emlékművet, ami sajnos elég hányatott sorsú. Az ukránok többször lerombolták, de a rendszerváltáskor megvásárolta a magyar állam. A Kárpátokra néző meseszép kilátás azonban mindenért kárpótol bennünket. Alsóvereckénél sétálva a hegyoldalon láthatóak a bunkerek. Az út mellett lévő harckocsiakasztó-gúlákról már tudni lehet, hogy közel van az Árpád-vonal. Szarvasháza környékén lehet látni egy olyan bunkert, ami a Maginot-vonalhoz hasonlít, levegőztetővel, szellőztető berendezésekkel 300 méter hosszan kanyarog a hegy gyomrában. Nem szabad lemenni, mert a felgyülemlett gázok mérgezést okozhatnak. Az eredeti páncélajtót egyedül itt hagyták meg.